Foszfatázok

Foszfatázok olyan enzimek, amelyek foszforilált molekulákból vagy fehérjékből távolítják el a foszfátcsoportot, ezáltal leépítik vagy módosítják a foszforilációval szabályozott sejtszabályozó folyamatokat. A foszforiláció és defoszforiláció dinamikusa révén kulcsszerepük van a jelátviteli utak, anyagcsere és sejtfejlődés szabályozásában. A foszfatázok általában olyan fehérjék vagy enzimek, amelyek endogen módon kontrollálják a fehérjék foszforilációs állapotát, ellentétesen a kinázokkal.

Classifikációjuk szerint fő csoportok a fehérje foszfatázok (protein phosphatases), a lipid foszfatázok és a kis molekulat foszfatázok közé tartozó példák. A fehérje foszfatázok között találhatók a szerin/tesztoszteron specifikus foszfatázok (például PP1, PP2A, PP2B/calcineurin), a dual-specificitás foszfatázok (DUSP-ek), amelyek mind a szerin/thr, mind a tirozin foszforilációt képesek eltávolítani, és a tirozin foszfatázok (PTP-szupercsalád), amelyek tirozinfoszforilált maradványokat céloznak meg. Lipid foszfatázok között feltűnő a PTEN és más foszfatázok, amelyek foszforilált poliszacharidek vagy pozíciós lipidek csoportjait távolítják el. Alkalmazásaik közé tartozik a jelátviteli utak módosítása, például az insulin signaling vagy immunválasz szabályozása.

Katalitikus mechanizmusuk változó: néhány foszfatáz cystein-alapú aktív központtal működik (például tirozin foszfatázok), míg mások fémiont igényelnek és különféle megkötési motívumokkal rendelkeznek. Szabályozásukat lehet génkifejeződés, helyspecifikus lokalizáció és inhibíció (például gyógyszeres célpontok) révén elérni. Rendellenes működésük összefügghet számos betegségkel, például rák, diabetes vagy neurodegeneratív állapotok kialakulásával. Orvosi diagnosztikában és terápiában egyaránt fontosak bizonyos foszfatázok aktivitásának mérésére vagy célzott inhibíciójára.