Forrásfeltüntetés

Forrásfeltüntetés, vagy más néven forrásmegjelölés, az információk forrásának jelölése, amely a források pontos megnevezését és azonosítását jelenti. Ez a gyakorlat főleg az akadémiai, tudományos, és szakmai közösségekben általánosan elfogadott normák része, hogy az olvasók számára lehetővé tegye, hogy ellenőrizhessék vagy továbbkutatva hozzák az információkhoz. A forrásfeltüntetés célja az integritás biztosítása, valamint a tudományos munkák reprodukálhatóságának elősegítése.

A forrásfeltüntetés többféle formában is megjelenhet. A legismertebbek közé tartozik a bibliográfia, az utalások (citaták), és a hivatkozások. A bibliográfia egy források listája, amely tartalmazza azokat a könyveket, cikkeket, vagy egyéb forrásokat, amelyek alapján egy munka készült. Az utalások általában a szövegben szereplő forrásokra hivatkoznak, és általában egy számot vagy rövidítést használnak, amely a bibliográfia megfelelő bejegyzésére utal. A hivatkozások pedig a szövegben közvetlenül megadják a forrás információit, például szerzőt, címet, kiadót, és évszámot.

Magyarországon a forrásfeltüntetésre vonatkozóan több normatív dokumentum is létezik, mint például a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) által elfogadott stílusirányelvek, vagy az ISO 690 nemzetközi szabvány. Ezek a szabályok segítenek az egyetemek, kutatóintézetek, és szakmai szervezetek számára, hogy egységesen kezeljék a forrásmegjelölést. A forrásfeltüntetés nemcsak az akadémiai közösségekben fontos, hanem a médiában, a szakmai szakirodalomban, és a köznyelvben is egyre inkább elterjedt gyakorlat, hogy a források tisztázása és hitelességének biztosítása.

A forrásfeltüntetés hiánya vagy hibája lehetővé teszi a plagizálást, és károsíthatja a tudományos munkák hitelességét. Ezért a forrásfeltüntetés fontos része a tudományos etikának, és minden olyan személynek, aki információkat közöl, ajánlott, hogy pontosan és tisztességesen jelölje meg a forrásait.