Fonetikát

Fonetikát vagy fonetika a beszédhangok előállításának, továbbításának és észlelésének tudománya. Vizsgálja, hogyan keletkeznek a hangok az emberi szánkban és hangrészekben, hogyan haladnak a levegőben, és hogyan értelmezi őket az emberi hallás. A terület alapvetően leíró, kísérleti és alkalmazott megközelítéseket köt össze. A fonetika és a fonológia közötti különbség megfogalmazása gyakran úgy történik, hogy a fonetika a hangok fizikai megjelenését észleli, míg a fonológia a hangok rendszerezésével és a nyelvi jelentés kapcsolataival foglalkozik.

A fonetika három fő ágat szokás megkülönböztetni: artikulátorikus fonetika, amely a beszédhangok képzésének fiziológiáját vizsgálja; akusztikus fonetika, amely a hanghullámok fizikai jellemzőit, spektrumát és időfrekvencia viszonyait elemzi; és hallási fonetika, amely az emberi fül és az észlelés mechanizmusait kutatja. A beszéd leírására és összehasonlítására legfontosabb eszköz a nemzetközi fonetikai ábécé (IPA), amely egységes jelölést biztosít a beszédhangokhoz.

A fonetika alkalmazási területei közé tartozik a nyelvészeti kutatás, nyelvtanítás, beszédszervi problémák diagnózisa és kezelés, beszédtechnológia, beszédfelismerés, beszéd szintézise és a kriminalisztikai hallás. Történetileg a modern fonetika a 19. és 20. században alakult ki, jelentős alakjai közé tartoznak Henry Sweet és Paul Passy, aki megalapította az IPA-t. A terület a nyelvek hangkészletének pontos leírását és összehasonlítását szolgálja.