Feszültségforrások

Feszültségforrások a villamosságtanban olyan eszközök, amelyek egy adott csatlakoztatott terhelés számára meghatározott elektromos potenciálkülönbséget biztosítanak. Kimeneti feszültségük lehet állandó vagy a környező áramkör jellemzőitől függő. A források osztályozhatók független és függő forrásokra, valamint ideális és valós feszültségforrásokra.

Ideális feszültségforrás: állandó feszültséget ad bármilyen terhelés mellett, belső ellenállás nélkül. Valós feszültségforrás: rendelkezik belső ellenállással, amely miatt a terhelés növekedésével a kimeneti feszültség csökkenhet, és a kimenet korlátozott áramot szolgáltathat.

Független feszültségforrások példái a hálózati tápegységek, akkumulátorok és generátorok; függő feszültségforrások pedig olyan források, amelyek kimeneti feszültsége a környező áramkör változóitól függ, például egy vezérlő jel vagy más áramkör hatására.

Modellezés és összekapcsolás szempontjából a Thevenin és Norton ekvivalensek fontos eszközök. Egy feszültségforrás Thevenin modellje egy feszültség E és soros ellenállás R; a Norton modellje pedig egy azonos funkciót biztosító áramforrás IN és párhuzamos ellenállás R.

Alkalmazási területei közé tartozik a feszültségszabályozás, az áramkörtervezés és a szimulációk előkészítése. Értelmezésük és helyes kiértékelésük elengedhetetlen a pontos viselkedés előrejelzéséhez és a rendszerek biztonságos üzeméhez.