Felületkárosodás

Felületkárosodás a különböző anyagok felületein bekövetkező degradáció, amely a felület tulajdonságainak és funkciójának romlását eredményezi. Gyakori formái közé tartozik a mechanikai kopás és karcolás, a dörzsöléses kopás, a korróziós támadás (oxidáció, pitting), a fretting-kopás és a felületi repedések megjelenése. A károsodás gyakran több mechanizmus kölcsönhatásának eredménye, és hatása lehet a tömítések, csapágyak és bevonatok teljesítményére.

Mechanizmusok közé sorolhatók: mechanikai kopás és dörzsölés (érintkezési nyomás és mozgás által okozott anyagleválás); eroszió (részecskék vagy folyadék áramlása által okozott anyagvesztés); korrózió (kémiai vagy elektrokémiai támadás); lokális korrózióként megjelenő pitting; fretting-kopás (mikro-mozgások miatt fellépő kopás); valamint felületi repedések vagy fáradási károsodás. Gyakran ezek a mechanizmusok kombinálódnak.

Következmények: nő a felület érdessége, csökken a tömítés és zárórendszerek hatékonysága, megnő a súrlódás és hőfejlődés, gyorsul a korróziós támadás, és rövidebb lesz az élettartam miatt meghibásodás kockázata.

Érzékelés és értékelés: vizuális vizsgálat, optikai és elektronmikroszkópos vizsgálatok; profilometria a felületi érdesség mérésére; kopás- és korróziós tesztek; nondestructive testing (NDT) technikák a felületi sérülések azonosítására.

Megelőzés: megfelelő anyag- és felületkialakítás, bevonatok és felületi kezelések (nitridálás, keményítés, PVD/CVD bevonatok); kenés és védőrétegek alkalmazása; tervezési megfontolások a kontaktus és a terhelés csökkentésére; környezeti kontroll és karbantartás.