Felületkeménységtl

Felületkeménységtl a felületkeménység fogalmának alternatív megnevezése lehet a szakirodalomban, és a felület külső rétegének ellenállását írja le a helyi plasztikus deformációval és kopással szemben. A felületkeménység mérésére számos keménységi vizsgálat létezik: a Rockwell, Vickers, Knoop és Brinell tesztek a leggyakoribbak, és az eredmények különböző skálákon jelennek meg (például HRC, HV, HK, HB). Makro- és mikrokeménységi tesztek segítenek az érintett zóna tulajdonságainak megismerésében; mikroszkopikus méretek esetén microhardness vagy nanoindentáció is alkalmazható. A felületkeménység értékét több tényező befolyásolja, többek között az anyag összetétele, a szövetszerkezet, a hőkezelés és a felületi kezelések. A kopásállóság növelésére különböző felületkezeléseket alkalmaznak: diffúziós eljárások (például karbonitridálás, nitridálás), indukciós vagy lézeres felületi megmunkálás, illetve bevonatok (PVD/CVD). A felületkeménység kulcsfontosságú paraméter olyan alkatrészeknél, ahol kopás- és érintkezési viselés várható, például fogaskerekeknél, csapágyaknál, szerszámgépeknél vagy acélszerkezeteknél. Fontos megjegyezni, hogy a felületkeménység csak a felületre vonatkozó tulajdonság, és a hosszú távú teljesítményt gyakran a felület alatti zóna és a teljes szerkezet is meghatározza.