Felszínlejtés

Felszínlejtés a lejtők felszínének lassú, állandó irányú mozgása, amelyet a gravitáció és a helyi geotechnikai tulajdonságok, nedvesség és éghajlati tényezők együttesen idéznek elő. A jelenség a felszín közeli rétegeinek lassú csúszását vagy süllyedését jelenti, gyakran mm/év vagy cm/év nagyságrendben.

Fő mechanizmusai közé tartozik a talajkúszás, a fagyás-olvadás ciklusai által előidézett mozgás, illetve a nedvességváltozásokhoz társuló nyomáscsökkenés vagy -növekedés. Ezek a folyamatok gyengítik a talajfészek kötőanyagait, és megkönnyítik a csúszást a felszín közelében. A jelenség különösen gyakori finom szemcséjű, vízben gazdag talajokon és olyan területeken, ahol a talajvíz dinamikusan változik.

Jelzői közé tartozik a terrasszerű felszín-alakulás, a növényzet görbülete vagy elhajlása, kerítések és útburkolatok lassú elmozdulása, illetve a hosszú távú deformációk. A felszínlejtést nyomon követhetik időjárási és geodéziai megfigyelések, például InSAR, GNSS/GPS és ismétlődő méréses szelvények.

Számottevő jelentősége van a környezeti és infrastrukturális tervezésben: a jelenség befolyásolja utak, vasútvonalak, közművek és talajjavítási munkálatok megtervezését, karbantartását és előrejelzését. Megelőző intézkedésekkel, monitorozással és a lokális feltételek értékelésével csökkenthető a hosszú távú károsodás.