Feloldozásának

Feloldozásának a kifejezés a magyar nyelvben a főnév feloldozás birtokos esete. A feloldozás általános jelentése mentesítés a felelősség vagy büntetés alól, és több kontextusban fordul elő: jogi, vallási és erkölcsi értelemben.

Szó eredete: a feloldozás a igei gyökből képzett főnév, amely a fel- előtaggal és az oldozás („kioldás, felszabadítás”) szógyökével alakult ki. Így a jelentés a terhek elengedését vagy kiküszöbölését is jelölheti.

Jogi értelemben a feloldozás olyan ítéleti aktus, amely szerint a bíróság megállapítja, hogy a vádakat illetően a gyanú nem bizonyult. Ennek következménye a büntetőeljárás befejezése, a vádlott felelősségének kizárása, és gyakran a jogi hatások megvalósulása.

Vallási értelemben a feloldozás a megbocsátást jelenti, amelyet a gyónás során a pap a kegyelem közvetítésével nyújt a hívő számára. A feloldozás a lelki teher elengedését és a kegyelmi visszatérés kérdésének biztosítását jelenti; a gyónásban megfogalmazott bánat lehet a megbocsátás feltétele.

Összefoglalva a feloldozásának kifejezés a feloldozás fogalmának birtokos alakja, és a kontextustól függően jogi vagy vallási megbocsátást, illetve mentesítést jelent.