megbocsátást

Megbocsátás olyan belső folyamat és attitűd, amelynek során a sértés vagy kár okozójával kapcsolatos haragot, bosszúvágyat csökkentjük, és nyitottabb, befogadóbb érzelmi hozzáállást válasz­tunk. Megbocsátás nem jelenti a tett helyeslését vagy a felelősség elfelejtését, és nem feltételezi a kapcsolatok azonnali helyreállítását vagy a büntetés elkerülését. Gyakran időre és feldolgozásra van szükség.

Formái: interperszonális megbocsátás (egy személy felé), önmegbocsátás (saját hibák elengedése), vallási és kulturális megközelítések szerinti megbocsátás, valamint kollektív megbocsátás (közösség vagy nemzet feldolgozása). A megbocsátás nem feltétlenül jelenti a megbékélést vagy a kapcsolati újraépítést.

Az elméleti és kutatási megközelítések szerint a megbocsátás összetett belső folyamat: a sérelem emlékeinek feldolgozása, a kapcsolódó érzelmek újraértékelése, és a harag elengedésére irányuló döntés. A megbocsátás összefügghet a jobb érzelmi jólléttel, alacsonyabb stressz-szinttel és javult kapcsolati dinamikával, ugyanakkor trauma esetén fontos a személyes határok védelme és a sérelem súlyosságának figyelembe vétele; nem mindig kívánatos vagy lehetséges gyorsan megbocsátani.

Gyakorlati megközelítések közé tartozik a sérelem felismerése és megnevezése, empátia fejlesztése, az altruista ajándékként értelmezett megbocsátás elköteleződése, a hosszabb távú fenntartás, valamint szükség esetén szakmai támogatás igénybevétele. Különösen fontos a sértés súlyosságának és a személyes határoknak a tiszteletben tartása.