Fehérjefoszfatázok

Fehérjefoszfatázok olyan enzimek, amelyek a fehérjéken található foszforilált csoportokat hidrolizálják, így eltávolítják a foszfátot és visszafordítják a foszforiláció állapotát. Ennek köszönhetően szabályozzák a fehérjék funkcióját és számos jelátviteli útvonalat, amely befolyásolja a sejtek növekedését, differenciálódását, anyagcserét és túlélését. A foszforilációt kinaseok végzik, a foszfatázok pedig azt eltávolítják, így a két enzimcsalád egyensúlya döntő a sejtes válaszokban.

Az osztályozás szerint a fehérjefoszfatázokat három fő csoportba sorolhatjuk: a szerin/threonin foszfatázokat (PP-ek, például PP1, PP2A, PP2B), amelyek gyakran fémionoktól (Mn2+, Mg2+) függenek; a klasszikus tirozinfoszfatázokat (PTP-k), amelyek aktív helye cisztein-alapú; és a kettős specifitású foszfatázokat (DUSP-ok), amelyek tirozin- és szerin/threonin foszforilált maradványokra is hatnak. A PTP-k közé tartoznak a szervezet számos jelátviteli útvonalát szabályozó enzimek, míg a DUSP-ok például a MAPK útvonalak gyors gyűrűzeteit befolyásolják. A PP-ek pedig gyakran a sejtek ciklusát és a transzkripció szabályozását segítik.

Működésük mechanizmusa és szabályozottságuk eltérő: a PTP-k aktív helye általában egy cisztein- alapú nukleofil támadást használ, míg a PP-k fém-ionokkal koordinált hidrolízist alkalmaznak. A fehérjefoszfatázok aktivitását oxidáció, helyi fehérje interakciók, alalegység-összetétel és localisation befolyásolja. Klinikai jelentőségükben számos betegség, például rákok és anyagcserezavarok kapcsolódik hozzájuk; néhány példányukat célzott terápiákkal is vizsgálják. Egyes PTP-ok mutációi Noonan-szindrómához és bizonyos leukémiákhoz kötődnek, míg a PP-enzimek aktivitásának diszregulációja tumorigenéziselő lehet.

---