Extrakromoszomális

Extrakromoszomális, vagy egyszerűen extrakromoszomális DNS olyan DNS-molekulákat és genetikai elemeket jelöl, amelyek a sejt magjában található kromoszomális DNS-től elkülönülve léteznek. Ezek többsége önálló replikációval rendelkezik, és replikációjuk gyakran független a magtól; a sejtosztódás során is továbbadhatók a következő generációknak.

A leggyakoribb példák közé tartoznak a plazmidok, amelyek baktériumokban gyakori körkörös vagy lineáris DNS-molekulák, és hordozhatnak olyan géneket, mint az antibiotikum-rezisztencia vagy virulencia tényezők. Emellett léteznek episzómák, amelyek képesek önállóan replikálódni, de szükség esetén integrálódhatnak a kromoszómába. Ezen túlmenően a sejtek mitokondriális DNS-e és bizonyos növényekben vagy algákban a kloroplasztidák DNS-e is extrakromoszomális genomokat képez.

Jelentőségük a biotechnológiában és az orvostudományban nagy. Plazmidokat széles körben használnak génmódosításra és fehérje- vagy anyagcsere-útvonalak vizsgálatára. Extrakromoszomális elemeket tanulmányoznak a horizontális génáramlás és a gazdasejt-szimbiózis megértésében is. Tumorsejtekben egyre nagyobb figyelmet kap az ecDNA nevű extrakromoszomális DNS-forma, amely gyakran több példányban másolja a kiugróan fontos oncogéneket, ezzel hozzájárulva a tumorevolúcióhoz és a terápiarezisenciához. Az extrakromoszomális DNS detektálása és vizsgálata molekuláris biológiai módszerekkel, például PCR, szekvenálás és FISH-technikákkal történik.