Energiavisszanyerésre

Energiavisszanyerésre a hulladékkezelés olyan megközelítés, amely a nem újrahasznosítható vagy speciális kezelésű hulladékból energiát nyer. Célja a hulladéklerakóba kerülő mennyiség csökkentése és a keletkező energia hasznosítása. E megközelítést a hulladékkezelési hierarchiában az újrahasznosítás után, a lerakás előtt helyezik el.

Leggyakoribb technológiák közé tartozik a hulladék energetikai hasznosítása, amelyet égetéssel és hő- vagy villamos energia termelésével érnek el, gyakran kombinált hő- és villamos energiával (CHP). Másik jelentős út az anaerob biogáz-termelés, amely szerves hulladékból biogázt képez, és ezt áramtermelésre vagy fűtésre használják. Számításba vehetők továbbá a gázosítás és pirrolízis eljárások, amelyek a hulladékból gázt vagy folyékony tüzelőanyagot állítanak elő. A lerakókból származó biogázt is energiatermelésre hasznosítják.

A lerakó-gáz energiavisszanyerése kiemelkedő példája annak, hogyan lehet a szilárd hulladékból energia nyerni, míg a különféle termikus és biotechnológiai módszerek gyakran kombinálódnak a hulladékkezelés más formáival. Az energiaszolgáltatás mellett a hulladék energiavisszanyerése segíti a fosszilis energia iránti függőség csökkentését, ugyanakkor környezeti kockázatokat is felvet, például légkörnyezeti kibocsátásokat és keletkező maradványok kezelési igényét, amelyet szennyeződésmentes technológiákkal és szigorú szabályozással kezelnek.

Globálisan elterjedt, különösen Európában és Ázsiában, ahol a megfelelõ technológiák és szabályozások kombinációja lehetővé teszi a fenntartható hulladék-energiahasznosítást. A politikai keretek közé tartozik a hulladék-hierarchia és a környezetvédelmi irányelvek, amelyek az energiavisszanyerést az előnyök és kockázatok mérlegelésével szabályozzák.