Energiaraktározás

Energiaraktározás olyan rendszerek és technológiák összessége, amelyek ideiglenesen tárolják az energiát későbbi felhasználás céljából. Célja a villamosenergia-rendszerek megbízhatóságának növelése, a megújuló energiaforrások részarányának bővítése és a fogyasztói költségek stabilizálása az ingadozó termelés miatt.

Az energiát tároló megoldásokat általában három fő csoportra osztják: mechanikai, kémiai és hőenergia-alapú tárolás. Mechanikai tárolás példái a szivattyús vízenergiatárolás (szivattyús töltés-leeresztés), sűrített levegő energiatárolás (CAES) és más töltési-kiadási rendszerek. Kémiai tárolás fő formái közé tartoznak a lítium-ion és más akkumulátorok, illetve a redox-flow rendszerek, amelyek elektromos energiát kémiai formában tárolnak. Hőenergia-tárolásnál a hőt sensible vagy latent módon tárolják, például meleg vízben vagy só olvadáson alapuló rendszerekben. Végül hosszú távú vagy nagy volumenű tárolás esetén hidrogén vagy más energiahordozók formájában történő tárolás is fontos lehet.

Működési jellemzők közé tartozik a tárolt energia kapacitása (MWh), a rendszer által kiszolgálható teljesítmény (MW), a körkörös hatékonyság és az élettartam. A technológiák között jelentős differenciák vannak: például a szivattyús víztározás nagy kapacitású és viszonylag jó hatékonyságú, míg az akkumulátoros rendszerek gyors válaszokra és magasabb energiavisszanyerésre képesek lehetnek, rövid vagy középtávú feladatoknál. Döntést helyszín, költség és környezeti hatások is befolyásolnak.

Az energiáraktározás kulcsszerepet játszik a megújulók integrációjában, a grid rugalmasságában, a rezilienciában és a váltásban a fosszilis energia felé. Különféle piaci és szabályozási környezetekben támogatásokkal, tarifákkal és szolgáltatási termékekkel segítik a beruházásokat és a hatékony távvezérlést. A kutatás-fejlesztés a költségek csökkentésén és új technológiák megjelenésén keresztül folytatódik.