Elöljárószó

Elöljárószó, helyesírás szerint előljárószó, a magyar nyelv egyik szófaja. Olyan kötött, funkcionális szó, amely a mondatban a névszói kifejezés elé kerül, és a viszonyt jelöli a mondat többi részével. A névszói kifejezés általában a főnév vagy névmás, és az elöljárószó révén kapcsolódik egy másik mondatrészhez. Különösen fontos a hely, az idő, a mód, az eszköz vagy az irány viszonyának kifejezésében.

Jellemzői közé tartozik, hogy az elöljárószók gyakran a névszói kifejezést meghatározó viszonyt fejezik ki, és a mondatban gyakran egy utána következő szó módosult alakját vagy toldalékát hozza előtérbe. A viszonyt kifejező kifejezés lehet például egy helyhatározó vagy időhatározó szerkezet, és az összefüggés a szó előtti elöljárószóval és a követő névszói kifejezéssel valósul meg. Példák lehetnek olyan összetételek, mint a ház előtt vagy az ablaknál, ahol az elöljárószó és a főnév együtt jelölik a helyet a mondatban.

Típusai között megtalálhatók a helyhatározók, az időhatározók és a mód–eszköz viszonyokat kifejező kifejezések. Magyarban az elöljárószó és a hozzá tartozó névszói kifejezés együtt adja meg a viszony jellegét; a főnév általában változatlan marad, a viszonyt jelző rész pedig a mondat szerkezetében kulcsszerepet játszik. A helyes használat fontos a mondat szintaktikai és szemantikai tisztaságához.