Eltolódások

Eltolódások olyan jelenségek összessége, amelyek során egy rendszer állapota vagy egy mennyiség értéke a kiindulási pontjához képest megváltozik vagy elcsúszik. Az eltolódás lehet geometriai, időbeli vagy méréses jellegű, és lehet állandó vagy időben változó. Gyakran megkülönböztetünk vektoros (irányított) és skáláris eltolódásokat, illetve meghatározott referenciaértékhez viszonyított különbséget.

Geometriai és fizikai összefüggésben az eltolódás a kezdeti és végpont közötti különbség; ha R1 a kiindulási helyzet, R2 a végállapot, akkor ΔR = R2 − R1. A nagyság |ΔR| adja a megtett távolságot, az irány pedig a végpont felé mutat. Eltolódás lehet például egy test pályafutásának vonala vagy egy objektum helyzetének megváltozása a térben.

Időbeli eltolódás vagy késés a jelek vagy események időbeni elcsúszását jelenti. Ilyenkor a késleltetett jel gyakran τ időcsúszással írható le, és a jel Fourier-domain elemzésében fáziseltolódást okoz, amelyet e−iωτ szorzásként modelleznek. Időbeli eltolódások fontosak például kommunikációban, mérésekben és szignál-összevetésekben.

Mérés- és adatelemzés kontextusában az eltolódás lehet rendszeres torzítás vagy bias: az észlelt érték és a valós érték közötti állandó különbség vagy regressziós modellben az intercept. Az eltolódások azonosítása és korrigálása kulcsfontosságú a pontos kalibrációhoz és a megfigyelések összehasonlíthatóságához.

Gyakorlati alkalmazások széles skálán vannak: mérnöki tervezés, navigáció, jel- és képfeldolgozás, idősor-elemzés, valamint tudományos mérések és adat-műveletek színterein.