Diffraktációs

Diffraktációs kifejezés a diffraktációval kapcsolatos jelenségekre, tulajdonságokra utal. A diffraktáció a hullámtermészet egyik alapvető megnyilvánulása: akkor figyelhető meg, amikor hullámok útja során akadályok mellett vagy nyílásokon haladva szétszóródnak, majd összegződnek, és gyakran interferenciás mintázatot hoznak létre. Ennek eredményeként megfigyelhetők például fény- és hanghullámok, illetve elektron-, neutron- vagy más anyaghullámok diffraktációs jelenségei.

A jelenség univerzális: kísérhető fényben, hangban, sőt néha részecske-hullámokban is. A diffraktációs mintázatok geometriája és intenzitása függ a nyílás vagy tárgy alakjától, a fény hullámhosszától és a látómező távolságától. A közel- és távolfieldben (Fresnel és Fraunhofer diffraktáció) különböző leírásokra van szükség. Gyakori példák: egyszellő diffraktáció, kétszellő diffraktáció, kör alakú nyílás, diffrakciós rácsok.

Fontos alkalmazások közé tartozik a diffrakciós rácsokkal való fénytani felbontás és spektroszkópia, a kristálytudomány X-ray diffrakcióval (XRD) a kristálystruktúra meghatározására, valamint az elektron- és neutron-diffrakció anyagok szerkezetének vizsgálatára. Matematikailag a diffraktációs mintázatokat gyakran a hullámtulajdonságokkal összhangban írják le: single-slit esetben I(θ) ∝ (sin β / β)^2, β = (π a sin θ)/λ; kétszillú esetben pedig I(θ) ∝ cos^2(π d sin θ/λ) (sin β / β)^2.