Differenciáldiagnózis

A differenciáldiagnózis olyan orvosi megközelítés, amelynek célja, hogy a páciens tüneteit és kórtörténetét figyelembe véve a lehető legvalószínűbb kórképeket meghatározzuk, miközben a kevésbé valószínű állapotokat kizárjuk.

A folyamat általában több lépésben zajlik: a leggyakoribb és életveszélyes állapotok rangsorolása, a differenciálist lista felépítése, és a vizsgálatok eredményei alapján a diagnózis finomítása.

A módszerek közé tartozik a részletes anamnézis, a fizikális vizsgálat, laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok, valamint gyakran specifikus tesztek és a patofiziológiai összefüggések figyelembe vétele.

Gyakorlati példák: mellkasi fájdalom esetén a differenciáldiagnózis magában foglalhatja a myocardialis infarctust, anginát, pulmonális emboliát, tüdőgyulladást vagy gastrooesophagealis refluxot; hasi fájdalom esetén pedig appendicitist, diverticulitist, peptikus fekélyt és epeúti problémákat.

Kihívások és minőségbiztosítás: kognitív torzítások, időnyomás és információhiány nehezítheti a diagnózist; ezért fontos a folyamatos újraértékelés és a multidiszciplináris megközelítés.