DNStechnológiát

DNStechnológiát (Domain Name System, DNS) az internet alapvető alkotóeleme, amely a doménnevek és az IP-címek közötti lekérdezéseket kezeli. Ennek köszönhetően a felhasználók könnyen megadhatják egy webhely nevét, a rendszer pedig a megfelelő hálózati címre fordítja azt, hogy a szolgáltatások elérhetők legyenek.

A DNS hierarchikusan működik: a gyökérzóna a gyökérkiszolgálókkal, ezután következnek a felső szintű zónák (például .com vagy .org), majd a második szintű zónák. A lekérdezéseket általában rekurzív feloldók intézik, amelyek megszerzik a válaszokat az autoritatív szerverektől, és közvetítik azokat a kliens felé. A válaszok gyakran cache-be kerülnek, hogy a későbbi lekérdezéseket gyorsabban szolgálják ki. A DNS protokollja UDP-n fut, de szükség esetén TCP-n is működik.

A DNS-ben számos rekordtípus létezik: az A és AAAA a címeket adja meg IPv4- illetve IPv6-címekhez, a CNAME aliasokat jelöl, az MX a levelezőszerverekhez, az NS a névszerverekhez, az SOA a zóna kezdő hitelesítéséhez, a PTR a fordított feloldáshoz, a TXT pedig szöveges adatok tárolásához. A TTL határozza meg, mennyi ideig tárolható a válasz a cache-ben.

Biztonság és magánélet: a DNSSEC a válaszok hitelességét igazolja aláírt adatokkal, és a DoH (DNS over HTTPS) vagy DoT (DNS over TLS) technológiák segítségével a lekérdezések titkosíthatók.

Historikus háttér: a DNS kifejlesztése 1983 körül kezdődött Paul Mockapetris és társaik vezetésével; később standardizálódott és széles körben elterjedt, lehetővé téve a név-alapú címzést az interneten.