Csontvégek

A csontvégek vagy epifízisek a hosszú csontok végén található részek. A legtöbb esetben megkülönböztetünk proximalis (közeli) és distalalis (távoli) csontvéget. Ezek a területek ízületeket képeznek a szomszédos csontokkal, és ízületi felszínüket porc borítja, amely a mozgást simává teszi.

Építészetükben a csontvégek külső felszínét vastag kompakt csont, belső részét pedig szivacsos (trabekuláris) csont alkotja. A belső üregekben található a vörös csontvelő. Az ízületi felszíneken a porcfelszín biztosítja a súrlódásmentes mozgást. A legtöbb hosszú csont végen a növekedésért felelős növekedési lemez (növekedési porc) helyezkedik el, amely a diaphysis és az epiphysis között húzódik.

Fejlődés és érés szempontjából a növekedési lemez kulcsfontosságú. A hosszanti növekedést ez a lemez biztosítja gyermekkorban és serdülőkorban. A növekedés befejeződésével a lemez mineralizálódik és elcsontosodik; az epiphysis és a diafízis végleges összenövésével kialakul az epifízis-vonal, amely az érett csont jelzése.

Vascularizáció és táplálás szempontjából a diafízisben belépő tápláló artéria és az epifízisben lévő artériák látják el a csontvégeket. Az ízületi porc avascularis, táplálását elsősorban a synovialis folyadék diffúziója biztosítja.

Klinikai szempontból a növekedési lemez sérülései (például Salter-Harris törések) gyermekeknél a hosszanti növekedést érinthetik. A csontvégek végkészletei például a combcsont fej, a sípcsont vége vagy a felkarcsont vége, és szerepük van az ízületek képzésében és a mozgás lehetővé tételében.