Csontépítés

A csontépítés a csontszövetek képződését és megújítását jelenti. Ez a folyamat magában foglalja a magzatkori fejlődést, a gyermekkorban történő növekedést és a felnőtt korban zajló csontremodellinget, amelyben a csontszövet folyamatosan megújul a fejlődő osteoblastok és az újrahasznosító osteoklák munkája révén. Két fő módja van: intramembranous és endochondral ossification.

Az intramembranous ossification során mesenchymális sejtekből közvetlenül osteoblastok képződnek, akik osteoidot vállalnak fel és mineralizálódik, ezzel létrejönnek a csonttöredékek. Ennek a folyamatnak eredményeként főként a koponya és más flat csontok alakulnak ki, majd a kezdetben laza szövetté felépülés lamellárissá alakul át, és kialakul a periosteum is.

Az endochondral ossification porcmodelleken keresztül zajlik. Itt a hosszú csontok hosszanti növekedése porcmodell alapján történik: a porcsejtek hypertrophizálnak, a porc feloldódik, vérellátás és osteoblastok érkeznek, és a porc helyén csont formálódik. Ennek két fő fázisa van: primer és szekunder ossifikációs központok kialakulása, valamint a növekvő csont hosszanti növekedése a növekedési táblák (epiphysis) körül.

A csontépítés szabályozása komplex: hormonális tényezők (növekedési hormon, szexhormonok, PTH, D-vitamin) és jelátviteli útvonalak (BMP, Wnt/β-catenin, Hedgehog) egyaránt részt vesznek benne. A folyamatos remodellezés során az osteoklasztok és az osteoblastok egyensúlya határozza meg a csont erősségét és ásványianyag-összetételét.

Klinikai vonatkozásban különböző rendellenességek érinthetik a csontépítést, például osteogenesis imperfecta, osteopetrosis, osteoporosis vagy rachitis/osteomalacia, amelyek a csontminőség és a megrepedés kockázatát befolyásolják.