Csehszlovákiában

Csehszlovákia, teljes nevén a Csehszlovák Köztársaság, 1918 és 1992 között létezett közép-európai állam, amely Csehország (Böhmia, Morvaország és a Sziléziai rész) és Szlovákia területét foglalta magában. Székhelye Prága volt. A második világháború után a Csehszlovák Szocialista Köztársaság néven folytatta működését, később pedig a dolgozó emberek közti békés átmenetet követően a system change részeként a politikai berendezkedés átalakítását hajtotta végre.

Geográfia és társadalom szempontjából a hallható jellemzők közé tartozott a terület soknyelvűsége és etnikai összetétele: a lakosság nagyrészt cseh és szlovák volt, kisebbségekhez tartozott magyar, német és más közösségek is. Gazdasági és infrastrukturális fejlesztései részben a tervgazdaság irányába mozdultak a kommunista időszakban, majd a 1989-es rendszerváltás után piaci reformokat és nyitást tettek meg.

Politikai történetében az 1918-as alapítás után demokratikus köztársaságként létezett az első időszakban, majd 1938–39-es német annektálás és a második világháború alatti megszállás következett. 1948-tól a kommunista egyeduralom érvényesült, amelyet az 1968-as prágai tavasz reformmozgalom és a 1969-es normalizáció követett. 1989-ben a bársonyos forradalom lehetővé tette a politikai rendszer átformálását, majd 1990 és 1992 között a föderatív szerkezet létrejötte erősítette a Csehország és Szlovákia közötti kölcsönös kapcsolatrendszert. 1993. január 1-jén békésen felbomlott Csehszlovákia két önálló állammá: a Cseh Köztársasággá és Szlovákia (Szlovák Köztársasággá) vált.

Örökségében a múlt századi közép-európai multietnikus államszövetség példája, amelynek felbomlása a kelet-közép-európai átmenet egyik fontos fejezete volt.