Bélszindróma

Bélszindróma, hivatalos nevén irritábilis bél szindróma (IBS), egy funkcionális gasztrointesztinális rendellenesség, amely krónikus vagy visszatérő hasi fájdalommal és a székelés szokásainak megváltozásával jár, anélkül hogy kimutatható szerkezeti betegség lenne.

Tünetei közé tartozik a hasi fájdalom vagy görcs, amely gyakran javul defekálás után, a székelés gyakoriságának változékonysága, valamint a székelés formájának eltérése és a puffadás. Az IBS alcsoportosítása a tünetek alapján: IBS-D (hasmenéses), IBS-C (szorulásos), IBS-M (kevert).

A diagnózis elsősorban klinikai alapú; a Rome IV kritériumok szerint legalább három hónapja fennálló hasi fájdalom, amely az elmúlt három hónapban legalább egy nap/heti jelen volt, és kapcsolódik a székeléshez vagy a székelések gyakoriságának vagy formájának változásához. A kizáró vizsgálatok közé tartozik a vérvizsgálat, a széklet vizsgálat, a cöliákia és a gyulladásos bélbetegségek kivizsgálása. Alarm tünetek (vér a székletben, súlycsökkenés, láz, évfolyamodi anamnézis) esetén endoszkópos vizsgálatok szükségesek.

A kiváltó okok összetettek és több tényezőre vezethetők vissza: motilitási zavarra, viscerális érzékenységre, agy–bél tengelyre, mikrobiom különbségekre és pszichoszociális tényezőkre. Kezelése személyre szabott, általában kombinált megközelítés: táplálkozási módosítások (például rostbevitel, rövid távon alacsony FODMAP diéta), tünetspecifikus gyógyszerek (antispasmodikumok, hasmenés vagy szorulás elleni szerekkel; röviden antidepresszánsok a fájdalomirányítás érdekében), valamint pszichológiai terápiák, például kognitív viselkedésterápia vagy hüpnoterápia. A betegség hosszú távú, de megfelelő kezelés mellett gyakran kontrollálható, és az életminőség javítható.