Bevonatokat

Bevonatokat olyan vékony rétegeknek tekintik, amelyeket egy alapfelületre visznek fel és kötnek meg. Céljuk általában a felület védelme, a tulajdonságok módosítása vagy a látvány javítása. A bevonatok vastagsága gyakran néhány mikrométertől néhány tíz mikrométerig terjed, és különböző alapanyagokra – például fémekre, műanyagokra vagy kerámiákra – alkalmazhatók.

Osztályozásuk szerint beszélhetünk organikus bevonatokról (festékek, lakkok, polimeres rétegek), inorganikus bevonatokról (kerámiák, oxidos rétegek) és funkcionális bevonatokról (biokompatibilis, hő- vagy korrózióvédő, szenzoros rétegek). Emellett a dekoratív bevonatok esztétikai célt szolgálnak.

Felvitelük során különféle eljárásokat használnak: nedves technikák (festés, porszórás, dip- vagy roll-bevonat); elektrogalvanizálás és elektroforetikus lerakódás; valamint vákuumos technikák vagy plazmás eljárások (PVD, CVD). A felület előkészítése – zsírtalanítás, tisztítás, csiszolás vagy mechanikai előkészítés – alapvető a jó adhézióhoz. A végleges tulajdonságokat a vastagság, a gyógyítási/érlelési folyamat és a környezeti tényezők határozzák meg.

Jelentős alkalmazási területek közé tartozik az autóipar, az építőipar, a hajózás, az elektronika, az orvosi eszközök és a csomagolóipar. A bevonatok védelmet nyújtanak korrózió, kopás és UV-sugárzás ellen, vagy különleges funkciókat – például elektromos vezetőképességet vagy biokompatibilitást – látnak el.

Fontos tulajdonságok közé tartozik az adhézió kiépítése, a vastagság és a felület-ellenállás, a korrózió-, hő- és vegyi ellenállás, valamint a környezetbarát és jogi megfelelés. A bevonatokról szóló munkák és termékek gyakran követik nemzetközi szabványokat (például ISO, ASTM) és előírásokat a gyártás és a vizsgálatok során.