Beltérfizikában

Beltérfizikában, vagyis az emberi test mozgásának fizikai és biológiai aspektusainak tudományos tanulmányozása, a mechanika, a biológia és az inženieria alapos kombinációja. A biokim

atika részletezően vizsgálja a mozgás matematika, fizika egyenletei, miközben figyelembe veszi a központi idegrendszer és a csont-habit-szöveti rendszer közötti kölcsönhatásokat.

A beltérfizika eredményei Elő 19. századi mikroszkopológiai fejlesztések idején kezdődtek, amikor L.A. Monod és Fritz Müller alapgyakorlataikban megfigyelték a testrendezettség eszközeit. A 20. század közepén, a világűrkutatás és a sportszolgálat növelte a test mechanikus modellezés iránti érdeklődést. Ma a neurobiológiai, biomechanikai és számítási modellek egyesítése, amely lehetővé teszi kívánt mozgásirányítások szerveződését.

A beltérfizika kulcsfogalmai közé tartozik a kinematika (mozgás leírása), a kinetika (erők és nyomatékok kölcsönhatása), a törés- és deformációs modellek, valamint izom- és porzózat modellezése. A telekestrés bezárja a számos mérnöki alkalmazás, mint a protézisek, ortopédiai eszközök és robotikus rendszerek fejlesztéseit, valamint a kórtalanabb rehabilitációs technológiák kidolgozását.

További beltérfizikai területek közé tartozik a motortudomány, a sporttudomány, a neurológiai összeomlások előrejelzése és a járandózó robotikában dolgozó algoritmusok tervezése. Mindezek a kutatási irányok egymástól függetlenül hozzájárulnak a kéz és a láb performance optimalizációjához, illetve a mechanikai erőhatások által okozott sérüléshozzá jellemzők megelőzéséhez.