Anyaghasználat

Az anyaghasználat a gazdaság termelése során felhasznált anyagok összességét és összetételét írja le. Nem csak a nyersanyagok mennyiségét jelenti, hanem a gyártási folyamatokban felhasznált anyagokat, az életciklus során felmerülő igényeket és a hulladékkezelés során visszanyerhető anyagokat is. Emiatt szorosan összefügg a környezeti hatásokkal és a termékek élettartamával.

Az anyaghasználat mérésére több mutató szolgál. Gyakori az anyaglábnyom, amely a felhasznált anyagok összes mennyiségét mutatja egységre vetítve. Emellett használják az anyaghasználati intenzitást (kg anyag per szolgáltatás vagy GDP) és az életciklus-elemzést (LCA), amely a nyersanyagoktól a hulladékig terjedő hatásokat értékeli. A megújuló és nem megújuló anyagok aránya is fontos szempont a vizsgálatokban.

Az anyaghasználat környezeti jelentősége a nyersanyag-kimerülés, energiafelhasználás és kibocsátások szempontjából van. Különösen az építőipar, a csomagolás és a fogyasztási cikkek terhelik jelentősen az erőforrásokat. Ugyanakkor a dematerializáció és a termék-szolgáltatás rendszerek lehetővé teszik, hogy kevesebb anyaggal nyújtsanak ugyanannyi szolgáltatást.

Csökkentése érdekében a tervezés-központú anyaghatékonyság, a hosszabb élettartam, javíthatóság és modularitás fontos. Megújuló alapanyagok használata, a javítás és az újrafelhasználás növelése, valamint az újrahasznosítás fokozása szintén lényeges. A termék-szolgáltatás modell és a zöld beszerzés további intézkedések lehetnek.

Szabályozás és adatszolgáltatás: a kormányzati és vállalati szintű célkitűzések, jelentések és nyomon követés egyre fontosabbá válik. A tudományos közösség és a gazdasági szféra közös feladata az ellátási láncok átláthatósága és az adatok összehasonlíthatósága. Ennek kihívásai közé tartozik a globális összekapcsoltság és az adatok megbízhatósága.