Anyagfelhalmozódás

Általános értelemben az anyagfelhalmozódás olyan jelenség, amely során egy személy jelentős mennyiségű tárgyat gyűjt össze és hosszú ideig nem képes eldobni azokat, ami rendkívüli rendetlenséghez és funkciózavarhoz vezet a lakókörnyezetben. A jelenség előfordulhat pszichés kontextusban, de megjelenhet környezeti vagy életmódbeli problémaként is. A gyűjtögetés és megőrzés motivációi között szerepelhet a tárgyak értékének érzelmi kötődése, a hulladék megelőzésének megbízhatatlannak tűnő érzetével kapcsolatos félelem, illetve a döntéshozatal nehézsége.

A kifejezés közvetlenül összefügg a kóros gyűjtögetéssel (hoarding disorder) is, amely a DSM-5- és ICD-11-klasszifikációk szerint külön diagnózis. Fontos megkülönböztetni a normál rendetlenségtől vagy a gyűjteményes magatartástól, mivel a kóros anyagfelhalmozódás jelentős életminőség-romlással és gyakran komorbid kórképekkel jár.

Előfordulási gyakorisága a felnőtt népességben becslések szerint 2-6% között van; a jelenség gyakran társul más mentális zavarokkal, például szorongással, depresszióval vagy OCD-vel. A tünetek súlyossága és a hozzárendelt negatív következmények egyénenként eltérőek lehetnek, és gyakran tartós kezelést igényelnek.

Kezelése és menedzsmentje komplex megközelítést igényel. Gyakran alkalmaznak kognitív viselkedésterápiát, célzott karbantartó és motivációs technikákat, valamint családközpontú vagy támogató intervenciókat. Bizonyos esetekben a társbetegségek kezelése is szükséges, és a hosszú távú fenntartás érdekében rendszerszintű támogatásra és környezeti beavatkozásokra van szükség.