Antibiotikumok

Az antibiotikumok olyan gyógyszerek, amelyeket baktériumfertőzések kezelésére használnak. Nem hatnak vírusokra, ezért megfázások vagy influenzaszerű betegségek esetén általában nem alkalmazhatók. A terápia kialakítása során a kórokozó típusa és a fertőzés helye fontos tényezők.

Hatásuk szerint két fő csoportot különböztetünk meg: bakteriosztatikus készítmények, amelyek a baktériumok szaporodását gátolják, és baktericid készítmények, amelyek a baktériumokat közvetlenül elpusztítják.

Az antibiotikumok főbb csoportjai közé tartoznak a penicillinek és cephalosporinok (sejtfal-szintézis gátlása), makrolidok (fehérje-szintézis gátlása), tetraciclinek, quinolonok és aminoglikozidok. Gyakran előfordul, hogy egy fertőzést széles spektrumú vagy célzott szerrel kezelnek.

Az alkalmazás módja lehet szájon át történő bevitel vagy intravénás adás. A dózist és a kezelés időtartamát az orvos határozza meg, figyelembe véve a beteg állapotát és a kórokozót.

A rezisztencia: a túlzott vagy helytelen használat révén a baktériumok ellenállóvá válhatnak. Mechanizmusai közé tartozik a β-laktamázok képződése, a célpont megváltozása és az efflux pumpák növekedése.

Mellékhatások és kockázatok közé tartozik az allergiás reakció, gyomor-bél panaszok, valamint a Clostridioides difficile-fertőzés kockázata. Terhesség alatt és gyermekeknél különös körültekintést igényel.

A penicillin felfedezése 1928-ban Alexander Fleming nevéhez fűződik, amely megváltoztatta az orvostudományt. Azóta folyamatosan fejlesztik őket, és ma az antibiotikum-stewardship részeként a helyes használat hangsúlyos.