Alfabomlásnál

Alfabomlásnál egy hipotetikus fogalom a nyelvészeti elméletekben, amely az írott ábécé bomlásának vagy leegyszerűsödésének jelenségét írja le. A kifejezés az alfabomlás szógyökeréből, az alfabéta és bomlás összekapcsolódásából fakad, és a jelenség időben vagy helyben történő megfigyelésére utal.

Definíció szerint alfabomlásnál a grafémák gyűjteményének szűkülése, a diakritikus jelek csökkenése, illetve a betűkapcsolatok gyakorlati használatának visszaszorulása figyelhető meg. A folyamatot többnyire környezeti tényezők indíthatják el, például digitális írásbeliség terjedése, ASCII-alapú rendszerek korlátai, vagy erős nyelvi kontaktusok következtében.

Mechanizmusok és környezetek közé tartozik a számítógépes input, autokorrektúra és prediktív szöveg tendenciaival való alkalmazkodás, oktatási politikák és írásrendszerek standardizációja, valamint nyelvi sokszínűség csökkentése irányában ható hatások. Előfordulhat, hogy a diakrítikus jelek gyakorlati használata mérséklődik, vagy bizonyos betűkapcsolatok ritkábban jelennek meg a hétköznapi szövegekben.

Következményekként felmerülhet a nyelvi identitás és örökség megőrzésének kérdése, a nyelvi környezet dokumentálhatóságának nehézsége, valamint a pedagógiai és kiadói gyakorlatok módosításának szükségessége. Kritikus hangon megjegyzik, hogy a fogalom inkább elméleti modell, és valós, mérhető jelenségként történő alkalmazása vitákat vált ki.

Lásd még: ortográfia, graféma, diakrítikus írásjegyek, írásbeliség, orthográfiai reform.