Alapterületet

Alapterületet általában az a földfelszínre vonatkozó horizontális méret jelenti, amelyet egy helyiség vagy épület használható területként fedi. A mért területet gyakran négyzetméterben (m2) adják meg, és lehet egy belső térhez, egy szinthez vagy egy egész épülethez kapcsolódóan is értelmezni. Szorosan kapcsolódik a tervezéshez, a költségvetéshez, az értékbecsléshez és az építésügyi dokumentációkhoz.

Fontos megkülönböztetésként gyakran említik a nettó alapterületet és a bruttó alapterületet. A nettó alapterület (hasznos alapterület) általában a falakba és egyéb merev elemekbe nem tartozó, ténylegesen használható területeket jelenti. A bruttó alapterület viszont magába foglalhat olyan állandó részeket is, mint a falak vastagsága, közlekedőterek vagy szerkezetek, ezért általában a teljes horizontális méretet írja le. A pontos tartalom és számítási mód az adott országban vagy a konkrét rendeletben meghatározott definícióktól függ.

Mérésként gyakran a belső felületekig vagy a falak középvonaláig számítják az alapterületet, és attól függően kerülhet be vagy ki erkélyek, teraszok vagy egyéb használatban lévő terek. A különböző definíciók miatt előírások vagy szerződések határozzák meg, hogy mi számít bele az alapterületbe.

Összefoglalva, az alapterületet a tér horizontális méretének mérésére használják, amely kulcsfontosságú a tervezésben, árazásban és szabályozási folyamatokban, miközben a részletek tartalmát a helyi szabályozás határozza meg.