Adatbázismodellezés

Adatbázismodellezésnek nevezzük azt a tevékenységet, amelynek célja a valóság adatai számára egy tartós és használható adattár felépítése. A modell leírja, hogyan szerveződnek az adatok, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és milyen korlátok érvényesülnek az adatok konszisztenciájában. A folyamat általában három szinten történik: koncepcionális, logikai és fizikai tervezés. A koncepcionális szinten entitások, attribútumok és kapcsolatok vázolódnak ER-diagramok vagy UML-rajzok segítségével. A logikai szinten ezekből relációs vagy más adatmodell szerinti séma készül, meghatározzák a kulcsokat, integritási korlátokat és a normalizációs lépéseket. A fizikai tervezés a konkrét adatbázis-kezelő rendszerre szabott tárolási struktúrákat, indexelést, partíciókat és teljesítmény-optimalizációs beállításokat jelenti.

A modellépítés alapelve a normalizáció, amely 1NF, 2NF, 3NF és gyakran BCNF szinteket érint. Célja az adatintegritás növelése és a redundancia csökkentése. Ugyanakkor teljesítményigényes olvasási vagy analitikus feladatoknál előnyös a denormalizáció és a dimenzionális modell alkalmazása, például az OLTP és OLAP közti különbség figyelembevételével. A relációs modell a legtöbb hagyományos adatbázisban általánosan használt, noha NoSQL rendszerek esetén más modellálási megközelítés is előfordul.

A gyakorlatban az adatmodell dokumentálása adat-dokumentációs (adatdictionary) eszközökkel, és a változáskövetés, verziózás segíti a fenntarthatóságot. Az adatbázismodellezés célja mérhető adatminőség, integritás és skálázhatóság biztosítása a rendszer életciklusa során.