újrahasználata

Az újrahasználata (újrahasználás) olyan fenntarthatósági gyakorlat, amely során tárgyakat vagy anyagokat közvetlenül, eredeti funkciójukban vagy annak kisebb átalakításával hosszabb ideig használatban tartanak, a hulladék keletkezésének csökkentése érdekében. A koncepció értékmegtartásra törekszik, minimalizálva az új ráforrások felhasználását.

A hulladékgazdálkodás hierarchiájában az újrahasználat a megelőzés után következik, és előkészítés az újrahasználatra. Ezután következik az újrafeldolgozás és a hulladék lerakása. Így az újrahasználat a termék értékének megőrzésére, illetve az energia- és erőforrás-igények csökkentésére törekszik.

Típusai közé tartozik a közvetlen újrahasználat (például ruhák, üvegek vagy bútorok visszavétele ugyanazon célra), a felújítás és javítás, illetve az upcycling, amely régi anyagokból kreatív módon új értéket teremt.

Előnyei közé tartozik a nyersanyag-felhasználás és energiaigény csökkentése, a klímakibocsátás mérséklése, a hulladék mennyiségének csökkentése, valamint gazdasági és társadalmi haszon, például munkahelyek és szolgáltatások fejlesztése a javításban és a másodpiaci kereskedelemben.

Kihívások közé tartozik a fogyasztói magatartás és identitás, az infrastruktúra hiánya, a minőségi és higiéniai elvárások, a szabályozási környezet és a logisztika. A jogi keretek között gyakran szükség van ellenőrzésre, szabványokra és ösztönzőkre.

Példák közé tartozik a háztartási visszahasználat, visszavett csomagolás és tartósan használható edények, javító műhelyek és közösségi csereprogramok, használtcikk piacok, valamint vállalati gyakorlatok, mint a felújítás és a remanufacturing.