életszakaszhipotézis

Az életszakaszhipotézis az evolúciós biológiában egy elmélet, amely megpróbálja magyarázni az életciklus különböző szakaszaiban megfigyelhető változásokat, mint például a növekedés, a reprodukció és az öregedés. A hipotézis szerint az élőlényeknek korlátozott erőforrásokkal kell gazdálkodniuk, és ezeket az erőforrásokat különböző életfunkciók, mint például a túlélés és a szaporodás között kell elosztaniuk. Az, hogy egy élőlény mennyi energiát fektet a növekedésbe vagy a reprodukcióba, befolyásolhatja annak várható élettartamát és végső túlélési esélyeit.

Az elmélet egyik kulcsgondolata az, hogy a természetes szelekció eltérő módon hat a különböző életkorokban. A fiatalabb egyedekre a növekedés és a korai reprodukció előnyei dominálhatnak, míg az idősebb egyedeknél a túlélés és a későbbi, esetleg több utódot hozó reprodukció fontossága nőhet. Ez az elosztási stratégia az evolúciós alkalmazkodás eredménye, amely maximalizálja az adott faj sikerét a populáció szintjén.

Például, egyes élőlények korán érővé válnak, sok utódot hoznak, de rövidebb ideig élnek. Mások lassabban növekednek, később szaporodnak, de hosszabb élettartamot mutatnak. Ezek a stratégiák nagymértékben függnek a faj környezeti feltételeitől, például a ragadozók jelenlététől, az erőforrások elérhetőségétől és a betegségek kockázatától. Az életszakaszhipotézis segít megérteni az életciklusbeli kompromisszumokat és a fajok közötti diverzitást az életstratégiák terén.