élességének

Élesség és élességének formája a magyar nyelvben a minőség vagy állapot kifejezésére szolgál. Az élesség alapvetően a szélütött vagy éles tárgyak vajonosságát, az érzékek vagy eszközök élességét, átláthatóságát jelentheti, illetve átvitt értelemben a gondolkodás vagy megértés élességét is. A szó genitív formája élességének, mint például “az élességének megállapítása”, azt fejezi ki, hogy valaminek a minőségét, élességét vizsgáljuk vagy tulajdonítjuk. Gyakori előfordulási területei közé tartozik a technikai, optikai, orvosi vagy tudományos szöveg.

Az élesség etimológiája az éles (sharp) mellékszavából származik, a -ség képzővel alkotott főnév pedig a minőség állapotát vagy fokát jelöli. A genitív alakot a beszélő személyhez való viszony vagy egy adott dolog tulajdonságára való utalás kifejezésére használják, így az élességének azt mutatja meg, hogy kinek vagy minek a élességéről van szó. A beszédben a hangzáshoz és nyelvtani egyezéshez igazodik.

Használatát leginkább technikai vagy szakkifejezésekben találjuk meg. Gyakori összetételek közé tartozik a látásélesség vagy hallásélesség, amelyek az érzékszervek élességének konkrét mérésére utalnak. Gyakorlati példák: “A mérőeszköz élességének megállapítása meghatározza a mérés pontosságát.” vagy “A fényképezőgép lencséjének élességének vizsgálata fontos a képminőség megítéléséhez.” A szó a hétköznapi beszédben ritkábban fordul elő, és gyakran kerül szakkifejezések közegébe.