árhullámokat

Az árhullámok a tengerparti és tengeröblökben megfigyelhető periodikus vízszint-változások, amelyeket a Hold és a Nap gravitációs hatása idéz elő. A jelenség leglátványosabb megnyilvánulása a dagály és az apály ciklusa: a vízszint rendszeresen emelkedik és süllyed. A hullámok hosszú hullámhosszal érkeznek, és általában alacsony amplitúdóval jelennek meg; a végső magasságukat a partvonal és a tengerfenék geometriája határozza meg. A köznyelvben az árhullám kifejezést néha a cunamikra is használják, de tudományos értelemben a cunami földrengés vagy tenger alatti mozgások idézi elő, nem pedig a gravitációs dagály.

Fajtái közé tartoznak a diurnális, a semidiurnális és a kevert árhullámtípusok. Diurnális árhullámokban egy nap alatt általában egy magas és egy alacsony dagály tapasztalható; a semidiurnális mintázatban általában két magas és két alacsony vízszint van egy nap alatt; a kevert típusnál mindkettő jellegzetesség megfigyelhető, a parttól függően.

Hatásai közé tartozik a hajózás befolyásolása és a parti infrastruktúra terhelésének változása, továbbá a part menti erózió és az ökoszisztémák dinamikája. Energiainaként kutatják és hasznosítják az árapály-hajtású rendszereket, amelyek a tenger energiáját hasznosíthatják.

Mérése és megfigyelése során a dagálymérő állomások (dagálymérők) és a műholdas altimetria szolgáltat adatokat; ezek alapján modelleket készítenek és előrejelzéseket dolgoznak ki a várható vízszint-ingadozásokra. Az árhullámok a part menti környezetek dinamikáját és a hajózásbiztonságot egyaránt befolyásolják, és lehetőséget kínálnak megújuló energia hasznosítására is.