általánosíthatóságát

Általánosíthatóságának fogalma a tudományos kutatásokban a minta és a kutatási környezet eredményeinek arra való kiterjesztését jelenti, hogy általánosabb populációkra, helyzetekre vagy időszakokra érvényesek-e. Gyakran szinonimája a külső érvényességnek (external validity). Esszenciális kérdés, hogy a megfigyelt összefüggések, hatások és következtetések hurcolhatók-e túl a konkrét vizsgálaton.

A külső érvényesség és a belső érvényesség kapcsolata fontos: a belső érvényesség a vizsgálatban történt ok-koros kapcsolatok helyes megállapítását jelenti, míg a külső érvényesség azt, hogy ezek a kapcsolatok hogyan jellemzőek más kontextusokra. A generalizálhatóságot gyakran befolyásolja a minta reprezentativitása, a kiválasztási torzítások, a kutatási környezet kontrollja és az időbeli tényezők.

Tényezők, amelyek hatással vannak az általánosíthatóságra: minta reprezentativitása és mérete, a mintavételi módszer, a populáció pontos meghatározása, a megfigyelések mértékegységének és mérésének megbízhatósága, a környezet és az idő konstantossága, valamint a konstruktumok operacionális definiálása. Emellett kultúrális és kontextuális különbségek korlátozhatják, hogy egy eredmény mennyire alkalmazható más helyeken vagy időszakokban.

Megközelítések a általánosíthatóság javítására: reprezentatív vagy többhelyszínes mintavétel, megfelelő méret és változatosság a populációban, több kontextusban végzett vizsgálatok, replikációk és meta-analízis, valamint elmélet-alapú, transzverzselő vizsgálatok. Qualitatív kutatásokban gyakran beszélnek transferibilitásról: a részletes leírás és a kontextus világos megadása segíti, hogy más kutatók megítélhessék az eredmények alkalmazhatóságát saját környezetükben.