öntözést

Öntözés (öntözést) a növények számára víz mesterséges kijuttatása a talajba vagy közvetlen a növények környezetébe. A természetes csapadéktól független vagy kiegészítő vízellátásként alkalmazzák a mezőgazdaságban, kertészetben és parkfenntartásban. Célja a növények vízszükségletének biztosítása, a talajnedvesség fenntartása és a tápanyagok hatékony felhasználásának elősegítése.

Az öntözést általában akkor alkalmazzák, amikor hiányzik a csapadék vagy növelhető a hozam és a minőség. A vízigényt a növényfaj, a talaj típusa és az éghajlat határozza meg. A tervezés során figyelembe veszik a talajnedvesség-szinteket és az evapotranspirációt (ET).

Módszerek közé tartozik a felszíni öntözés (árkos vagy furrows), a csepegtető öntözés (drip), a szórófejes öntözés és a mikro- vagy talaj alatti öntözés. Minden módszer különböző vízfelhasználási hatékonysággal jár; a választást befolyásolja a terület mérete, a talaj vízáteresztő képessége és a költség-haszon arány.

Az öntözőrendszer alapvető elemei a vízforrás (kút, csatorna, esővíz), az elosztóhálózat és szelepek, a szűrők és mérőműszerek, valamint a kijuttatást szabályozó időzítők vagy automatizált vezérlőegységek. A karbantartás és a megfelelő szűrés növeli a megbízhatóságot és megelőzi a vízminőség-károkat.

Előnyei közé tartozik a hozam és a növényegészség javulása, a termesztés megbízhatósága. Hátrányai közé sorolható a költséges vízfelhasználás, a túlzott öntözés miatti talajsózás és talajvízszint-változás, valamint az energiaigény.

Fenntarthatóság szempontjából fontos a vízhatékonyság növelése, esővíz hasznosítása és az öntözési ütemezés optimalizálása. Jogilag az öntözés vízjogi előírások és mezőgazdasági szabályozások hatálya alá tartozik.