önazonosságot

Az önazonosság az egyén belső én-tudata, amely megkönnyíti, ki ő, és hogyan illeszkedik a világba. Ez a sajátos én-kép magában foglalja a személyes jellemzőket, értékeket, érzelmi állapotokat, valamint a társas szerepeket és a csoportos identitásokhoz való tartozást. A kontinuitás érzése révén a múltbeli tapasztalatok és a jelenlegi én egységként értelmeződnek.

Az önazonosság fő dimenziói közé tartozik a személyes identitás és a társas identitás. A személyes identitás például az, aki vagyok, mik a meggyőződéseim, és milyen tulajdonságokat tulajdonítok magamnak. A társas identitás a tagságokból fakadó én-kép, például család, nemzet, etnikai vagy vallási közösség, nemi identitás vagy foglalkozási szerep. A narratív identitás elméletek szerint az egyén élettörténetét történetként alakítja, összekapcsolva a múltat a jelennel és a jövőbeli célokkal.

Az önazonosság formálódása életen át zajlik. A pszichoszociális fejlődés elméletei szerint a serdülőkorban kiemelt feladat az identitás kialakítása, majd később a társas kapcsolatok és kulturális környezet formálják tovább. A társas identitás elméletei rávilágítanak arra, hogy a csoporttagságok hogyan befolyásolják az önértékelést és a viselkedést. A modern környezetben a digitális identitás és az online jelenlét új formában segíti vagy korlátozza az identitásépítést.

Kihívások és összefüggések: identitás-változás krízis idején jelentkezhet, és interkulturális kontextusban több identitás közötti feszültség is felmerülhet. A kutatások hangsúlyozzák az identitás rugalmasságát és sokszínűségét, amely hozzájárulhat a személyes jóléthez és a társadalmi beilleszkedéshez.