építményt

Építmény, építmény szó etimológiailag az építeni igéből képzett, általános értelmű főnév, amely olyan ember alkotta, állandó jellegű konstrukciót jelent, amely a földdel vagy infrastrukturális rendszerekkel kapcsolódik össze. A szó formája az adott eset úgynevezett alaktani változata: az építményt az accusative (tárgyeset) alakja, tehát a mondatban a cselekvés közvetlen tárgya lehet.

Tágabb értelemben az építmény minden olyan szerkezetet vagy létesítményt magába foglal, amelyet személyek hoztak létre és amely hosszú időre, akár állandó jelleggel a földhöz vagy az adott létesítményhez kapcsolódik. Ide sorolhatóak például házak és egyéb épületek, közlekedési és közműlétesítmények, hidak, alagutak, gátak, vezetékek, tartófalak és más, fizikailag rögzített konstrukciók.

Gyakori megkülönböztetés a fogalmak között: az épület elsősorban emberi lakhatási vagy használati célra szolgáló szerkezetet jelent, míg az építmény szélesebb körű, infrastruktúra vagy ipari létesítmény is lehet. Jog- és területgazdálkodási kontextusban az építményt a földdel kapcsolatos ingatlan-kategóriaként kezelik, és gyakran külön kezelik a földtől vagy a telket megillető jogi sajátosságoktól.

Helyesírás és ragozás: építmény (nominatív), építményt (accusative), építménynek (dativ), építmények (plurál). A szó használata jellemző a tervezésről, építésről és ingatlanügyekről szóló műszaki, jogi és közigazgatási szövegekben.