épség

Épség a magyar nyelvben az "ép" melléknévből képzett főnév, amely a sértetlenség, épség vagy teljesség fogalmát fejezi ki. Leggyakrabban a testi épség (fizikai sértetlenség), a szerkezeti épség (épületek vagy tárgyak állékonysága) és a pszichés vagy erkölcsi értelemben vett épségként használják. Nem ritka a jogi szóhasználatban sem, ahol a testi épség mint alapvető jogi érdek és védendő érték jelenik meg.

A kifejezés használata kiterjed a műemlékvédelemre és restaurálásra is, ahol az épség megőrzése a beavatkozások fő célja, továbbá a biztonságtechnikában és mérnöki gyakorlatban a szerkezeti épség biztosítása a tervezés és ellenőrzés kulcskérdése. Filozófiai és etikai kontextusban az épség rokon a személyes integritással, noha utóbbi hangsúlyozza az erkölcsi állóképességet.

Nyelvi értelemben az épség összefügg az ép szó jelentésével: épség jelzi valamely entitás sértetlenségét vagy hiánytalan állapotát. Gyakori szókapcsolatok: testi épség, lelki épség, szerkezeti épség. Használata semleges, és a szó a formális dokumentumokban, jogi szövegekben és mindennapi beszédben egyaránt előfordul.