átültetését

Az átültetés olyan orvosi beavatkozás, amely során egy beteg testében egy donorból származó szervet vagy szövetet ültetnek be, hogy a hiányzó funkciót helyreállítsák. Az eljárás lehet autológ (a beteg saját szövetét ültetik át), vagy allogén (azonos fajból származó donor). A leggyakoribb szervátültetések közé tartozik a vese, a máj, a szív és a tüdő; szövetátültetésbe tartozhat például bőr, csont, porc vagy ér felületek átültetése.

Az átültetéshez megfelelő donor kiválasztása és a recipiens diagnózisa után a szövetek és szervek megfeleltetése következik. A megfelelés főként immunológiai egyezést jelent (HLA-típusok). A donorok lehetnek élőek vagy elhunytak. A műtétet követően immunválaszt elnyomó kezelésre van szükség a kilökődés megelőzésére, amely hosszú távon fertőzések és egyéb mellékhatások kockázatával jár.

Az átültetés előnyei között jelentős javulás a funkcióban és az életminőségben, illetve gyakran a halálozási arány csökkenése szerepel. Hátrányai közé tartozik a kilökődés kockázata, a mellékhatásokkal járó immunszuppresszív terápia, a szervelé közt kapcsolatos etikai és logisztikai problémák, valamint a donorellátás korlátozottsága.

Etikai és társadalmi kérdések közé tartozik a donorok biztonsága, a hozzájárulás szabad és tájékozott beleegyezése, az egyenlő hozzáférés a transzplantációhoz, és a szervek elosztásának átláthatósága. A terápia folyamatos kutatása a biomedicina területén a kilökődés hatékonyabb kezelése és a hosszú távú immunszuppresszió biztonságosabbá tétele felé halad.