állkapcsok

Az állkapcsok az emberi koponya speciális részei, amelyek a harapást, a táplálék feldolgozását és a beszédet szolgálják. A legtöbb gerincesben két fő csont alkotja őket: a felső állkapocs (maxilla) és az alsó állkapocs (mandibula). Az állkapcsokhoz szorosan kapcsolódik a temporomandibularis ízület (TMJ), amely lehetővé teszi a harapás és a mozgás különböző irányokban történő végrehajtását.

A felső állkapocs (maxilla) a koponya elő- és oldalsó részén helyezkedik el. Szüli a felső fogakat, része a kemény szájpadnak, a szemüreg inferolaterális fala és a légző- és orrüregek egyes részei is ehhez kapcsolódnak. Az alsó állkapocs (mandibula) a koponya legnagyobb, szabadon mozgó csontja, amelynek teste és ramuszai vannak; az ízületi fejével (condylus) a temporális csonttal érintkezik a TMJ-ben. A fogakat az állkapocsok fogmedereihez (alveoláris folyamatokhoz) ülteti.

Az állkapcsok mozgatását izmok feladata végzi, elsősorban a masseter, a temporalis, a medialis és lateralis pterygoideus izmok. A beidegzés a trigeminalis ideg (n. V), főleg a mandibularis ág (V3) útján történik; az érző ágak a fogakat és az arcbőrt, a motoros ág pedig az állkapocs mozgásait koordinálja. Vérellátását a maxillaris artéria és ágai, például az inferior alveolaris artéria biztosítják.

Fejlődésben az állkapocsok intracelluláris (intramembranalis) orvoslású csontok, a fogazat kialakulása pedig a dentális (fog) érésével együtt zajlik. Növekedésük és fogváltásuk a serdülőkortól függően történik. Klinikai szempontból fontosak a temporomandibularis ízület rendellenességei, a malocklúziók és a mandible törései, amelyek befolyásolhatják a harapást és a szájnyitást.