állandóság

Állandóság a jelenségek hosszabb időn át fennálló, állandó vagy visszatérő jellegének minősége. A mindennapi beszédben a változástól való tartósságot, stabilitást, visszatérő jellegzetességet fejezi ki. Használható fizikai rendszerek állapotaira, személyes vagy társadalmi jelenségekre, de általános tulajdonságként is értelmezik.

Az állandóság szó az állandó szó származéka: az állandó belső tartást vagy fennállást jelölő fogalom, amelyhez az -andó melléknévképző és a -ság főnévi képző kapcsolódik. A kifejezés a fennálló állapotot, tartósságot vagy konzisztenciát hangsúlyozza. Eredetileg a nyelvben a változatlanság és a megőrzött tulajdonság hangsúlyát fejezte ki.

Filozófiában és bölcsészetben az állandóság a személyiség- és identitásfolyamatok, illetve tárgyak időbeli fennállásának elvont kérdéseihez kapcsolódik. A kérdéskör érinti, hogy mi tartja meg egy adott dolog lényegi tulajdonságait az idő múlásával, és hogyan viszonyul a változáshoz. A tudományokban az állandóság gyakran az invariancia vagy konstancia fogalmához kapcsolódik: olyan mennyiségek vagy tulajdonságok, amelyek adott környezetben végig változatlanok maradnak, illetve olyan állandók, amelyek helyettesítés nélkül megőrzik értéküket.

Kulturálisan és a hétköznapokban az állandóság gyakran a rutinok, hagyományok és családi minták stabilitását jelzi, amelyek értelmet és biztonságot adnak a változó környezetben. Az állandóság tehát a változás ellensúlya, egyben a folytonosság és identitás forrása lehet.