Érelzáródás

Érelzáródás olyan állapot, amelyben egy vagy több artériában vérrög vagy más ok miatt lezáródik az ér, és ezzel megszűnik vagy jelentősen csökken a vérellátás a mögöttes szövethez. A vérellátás csökkenése oxigén- és tápanyaghiányhoz vezet, ami később szöveti károsodást és szükség esetén infarctust okozhat. Gyakori területek közé tartozik a koronária artéria vagy más nagyerek elzáródása, agyi érbetegség, a belek és a perifériás végtagok.

Kialakulás szerint megkülönböztetünk akut és krónikus érelzáródást. Akut esetben hirtelen alakul ki, gyors ellátást igényel, mert a szövetek gyorsan károsodhatnak. Krónikus érelzáródás jellemzően továbbra is fennálló, részleges szöveti vérellátási hiányt okoz, és fokozatos panaszokat vezethet.

Okok között szerepel a trombus vagy embólia (vérrögök zavart okozva az érben), érdisszekció, érrendszeri vasospasmus, valamint ritkábban trauma vagy tumor-eredetű embolia. Kockázati tényezők: atherosclerosis, pitvari fibrilláció, más kardiális vagy vaszkuláris betegségek, magas vérnyomás, diabetes, dohányzás és bizonyos koagulopátiák.

Diagnózisban a klinikai kép mellett képalkotó vizsgálatok játszanak fő szerepet: CT vagy MR angiográfia, Doppler ultrahang, hagyományos érangiográfia. Laboratóriumi markerként gyakran nincs specifikus teszt, de a laktát vagy szívizom-enzimek segíthetnek a szövetkárosodás mértékének felmérésében.

Kezelését sürgősségi revaszkularizációval törekednek, amely magában foglalhatja antikoaguláns és antiplatelet terápia alkalmazását, trombolízist bizonyos helyzetekben, valamint endovaszkuláris vagy sebészeti beavatkozást az ér átjárhatóságának helyreállítására. A megelőzés hangsúlyozza a kockázati tényezők kezelést és a megfelelő antikoagulációt, ha indokolt.

Prognózisa attól függ, melyik szerv érintett, milyen gyorsan történik a reperfúzió, és mennyire állapot a szervezet alkalmazkodóképessége. Gyors beavatkozás esetén a károsodás mérsékelhetőbb.