Éneklés

Éneklés a hangképzés és a hangkifejezés olyan formája, amely dallam és ritmus szerint szervezi a hangot. Lehet szólista vagy kórustársgyakorlat, és előadás közben hangszeren vagy anélkül kísérhet.

A szó az ének igéből származik, az „-lés” képző pedig cselekvést vagy állapotot jelöl.

Foglalkozik klasszikus és népzenei énekléssel (opera, kamarazene), továbbá pop- és musical-énekléssel, valamint kórusénekléssel. Ezekben különbségek adódnak a hangterjedeletől, a tónustól és a stílustól függően.

A jó ének technikája a helyes testtartás, a légzés (rekeszizom) és a hangszalagok kontrollja. A hangszínt, a dinamikát és a tartást a beszédnél nagyobb odafigyeléssel formálják. A repertoire különböző regiszterekhez tartozik, például szoprán, mezzoszoprán, alt, tenor, bariton és basszus, és a képzés során cél a biztonságos és kifejező éneklés.

Magyarországon a Kodály-módszer és a kórusművészet hagyományos szerepe erős, a népzene pedig fontos kulturális örökség.

Gyakorlás közben figyelni kell a pihenésre és a megfelelő hidratálásra; a hangszálak túlterhelése hangproblémákat okozhat, ezért fontos a mértékletesség és a fokozatosság.