zónázási

Zónázás, vagy övezési rendszer, a településrendezés fontos eszköze, amely a földterületeket különböző övezetekre osztja, és minden övezetre meghatározza a megengedett funkciókat, a beépítés módját, a sűrűséget és a közműellátás feltételeit. A szabályozásokat általában a helyi önkormányzat dolgozza ki a rendezési terv keretében, és az övezeti rendeletek formájában jelennek meg. Célja a területek használatának előre látható, rendezett módon történő szervezése, a különböző funkciók közötti ellentétek mérséklése, a közlekedés és szolgáltatások hatékony fejlesztése, a környezeti és közösségi értékek védelme, valamint a beruházások kiszámíthatóságának biztosítása.

A tipikus zónák közé tartoznak a lakóövezetek, a vegyes használatú övezetek, a kereskedelmi övezetek, az ipari övezetek és a zöldterületek. Minden övezethez tartoznak beépítési és tömegképviseleti szabályok, például beépítési százalék, legnagyobb épületmagasság, oldal- és hátsókert szükségletek, valamint parkolási előírások. A módosításokra általában közmeghallgatás és véleménykérés után kerül sor; a döntést a helyi testület hozza meg. Kihívások közé tartozik a szabályozás rugalmasságának hiánya, a tulajdonosi jogok és értékek közötti egyensúly, valamint a formalizált kódolás és az innováció közötti feszültség.