vezérlrendszereknél

Vezérlőrendszereknél a folyamatok állapotának felismerése és a bemenetek módosítása révén a kívánt viselkedés megvalósítása a cél. Egy tipikus rendszer összetevői közé tartoznak a szenzorok, amelyek a folyamatot mérik, az aktuátorok, amelyek a beavatkozást végzik, és a szabályozó egység, amely a mért és a kívánt értékek alapján döntéseket hoz. A szabályozás lehet nyílt hurkos (open-loop) vagy zárt hurkos (closed-loop), utóbbi a valós idejű mérési hibák alapján korrigálja a bemenetet.

A vezérlőrendszerekben gyakran alkalmazott szabályozási megközelítések közé tartozik a PID-szabályozó, amely a hiba (a kívánt és a tényleges érték közötti különbség) alapján kezeli a kimenetet; továbbá fejlett módszerek, mint az LQR (Lineáris Kvadratikus Regulálás) és az MPC (Model Predictive Control), amelyek több változót és jövőbeli előre jelzéseket is figyelembe vesznek. Modellezés szempontjából a rendszert általában átviteli függvényekkel vagy állapot-terelemekkel írják le, és blokkvékonyszerű megközelítésekkel vizsgálják.

Valós megvalósítás szempontjából a rendszerek lehetnek analóg vagy digitális (például PLC-k vagy beágyazott processzorok) vezérlésűek, gyakran valós idejű hardverekkel. A digitális szabályozásnál kiemelt szempont a mintavételi idő és a számítási késleltetés.

Kapcsolódó területek között szerepel az ipari automatizálás, a robotika, az energia- és közlekedési rendszerek. Biztonság és megbízhatóság érdekében szabványok és előírások (például IEC 61131-3 a PLC- programozási nyelveire) is irányadók lehetnek. A terület folyamatos fejlődése a modellezés, az adatalapú döntéshozatal és a robusztusság erősítését célozza.