tüzelanyagcellában

A tüzelanyagcella (fuel cell) egy elektrokémiai eszköz, amely kémiai energiát alakít át elektromos energiává a tüzelőanyag és az oxidálószer között lejátszódó reakció révén. Ez a folyamat általában csak vizet és hőt termel melléktermékként, így környezetbarát alternatívát kínál a hagyományos égés alapú energiaforrásokhoz képest. A tüzelanyagcella működése nem jár mozgó alkatrészekkel, ellentétben a belső égésű motorokkal, ami csendesebb működést és potenciálisan hosszabb élettartamot eredményez.

A tüzelanyagcella alapvető szerkezete három fő részből áll: egy anódból, egy katódból és egy elektrolitból. Az anódnál a tüzelőanyag (leggyakrabban hidrogén) elektronokra és protonokra bomlik. Az elektrolit egy olyan membrán, amely lehetővé teszi a protonok átjutását az anódtól a katód felé, de megakadályozza az elektronok áramlását. Az elektronok egy külső áramkörön keresztül jutnak el a katódhoz, így elektromos áramot generálva. A katódon a protonok, elektronok és az oxidálószer (általában oxigén) reakcióba lépnek, vizet képezve.

Számos különböző tüzelanyagcella típus létezik, melyek az elektrolit típusában, működési hőmérsékletében és tüzelőanyagában különböznek. Néhány elterjedt típus a szilárd oxid tüzelanyagcella (SOFC), a membrán alapú tüzelanyagcella (PEMFC) és a foszforsav tüzelanyagcella (PAFC). A tüzelanyagcellák alkalmazási területei széleskörűek, beleértve az elektromos járműveket, a helyhez kötött áramtermelést, valamint a hordozható elektronikai eszközöket.