tündék

Tündék a magyar néphitben a természetfeletti lények egy csoportja. A hagyomány szerint a tündék a tájak, erdők és vizek őrzői lehetnek; gyakran jóindulatúak és segítőek, de néha félrevezetőek is. A szó a középkori magyar nyelvben és népmesékben gyakran a tündérfélékhez vagy tündérlényekhez kötődik, etimológiája vitatott, de a fogalom része a magyar néphagyományoknak.

Jellemző rájuk, hogy rejtett vagy fénylő alakban jelennek meg. Az emberekhez gyakran emberi formában közelítenek: tündér nők és férfiak, vagy áttetsző, fénylő lények. Lakóhelyeik leggyakrabban vadonokban, erdőkben, patakok mentén fordulnak elő, ritkábban a hegyek között; a tündérföld vagy tündérország motívuma gyakori.

A mesékben viselkedésük változatos: adnak vagy elvonnak ajándékokat, megpróbálnak, vagy megvédik a természeti rendet. Gyakori motívum a halandókkal való érintkezés, házasság vagy csere, és a bőkezűség vagy a bosszú. Védik a természeti kincseket, a forrásokat és a mezőket, ugyanakkor a kíváncsi vagy tolakodó emberi jelenlét próbára teheti őket.

Ma a tündék a magyar folklór kulturális örökségének részei: a nép- és irodalmi hagyományokban gyakran jelennek meg, és hatással voltak a kortárs irodalomra, filmre és színházra. A néphagyomány szerint a tündék létezése élő hagyomány, amely a természettel való kapcsolat jelképe marad.

---