tömegtartomány

Tömegtartomány a mérő- vagy kísérleti rendszer által mért vagy megfigyelhető tömegek intervallumát jelenti. Röviden: az a terjedelem, amelyen belül a tömeg vagy tömeg-to-charge arány (m/z) megbízható értéket ad. A fogalom több tudományterületen használatos, és gyakran az adott technika vagy eszköz műszaki jellemzőitől függ.

A tömegspektrometriában különösen fontos a tömegtartomány meghatározása. Itt a tartományt általában a tömeganalizátor típusa és a detektor határozza meg. Az m/z tartomány megadja, hogy mely tömegek és milyen töltési állapotok figyelhetők meg. A különböző analízátorok (például idő- vagy fáziseltolásos, Orbitrap, FT-ICR) más-más sávokat fednek le, és a detektor dinamikatartománya is befolyásolja, mennyire látszanak a gyenge és erős jelek egyaránt. A tömegtartományt gyakran kifejezik da vagy kDa mértékegységekben, és a töltésállapotok figyelembevételével értelmezik.

Gyakorlati szempontból a tömegtartomány meghatározó a módszer kiválasztásánál és a minta előkészítésénél. Ha egy adott tömeg a tartományon kívül esik, az észlelés hiányos lehet, vagy értékelhetetlen marad. Egyes rendszerek bővíthetők különböző analízátorokkal, ionizációs technikákkal vagy módosított konfigurációkkal, hogy szélesebb tartományt fedjenek le.

Más tudományterületeken is használják a tömegtartomány kifejezést, például részecskefizikában vagy anyagtudományban, ahol megadja, milyen tömegű részecskéket vagy ionokat képes a detektáló rendszer regisztrálni és elemezni. Ez a fogalom tehát a mérőeszközök képességének alapvető jellemzője.