térakusztika

A térakusztika (helyiségakusztika) a hang terekben való terjedését és a hallgató észlelését vizsgálja. A tudományág kiemelten foglalkozik zárt terekkel, például előadótermekkel, koncertházakkal, mozikkal és konferenciatermekkel, de érinti az építészeti megoldások és a nyilvános terek akusztikáját is. Célja a hangminőség és a beszéd érthetőségének optimalizálása úgy, hogy a térgeometria, a padló- és falanyagok, a hangforrások elhelyezése és a hallgatók helyzete összehangolt legyen.

Fő fogalmak közé tartozik a visszaverődés és az elnyelés (abszorpció), a diffúzió, a reverberációs idő (RT60) és a szoba módusai. A térakusztika a beszéd érthetőségét, a zenei karaktert és a hallgatói élményt egyaránt figyelembe veszi, és hangosítás esetén a reprodukciós rendszerek tervezését is befolyásolja.

Mérés és modellezés: típusos feladat az impulzus-válasz vagy MLS-mérés, zaj- és hangnyomás-szintek felvétele. Objektív paraméterek közé tartozik az RT60 és a beszédérthetőség. Tervezéshez számítógépes modellezést és akusztikai szoftvereket használnak (például EASE, CATT‑Acoustic, ODEON). Szabványos eljárásokkal (ISO 3382-sorozat) értékelik az eredményeket.

Alkalmazási területek: koncerttermek, operaházak, színházak, mozik, konferenciatermek, tantermek és hangstúdiók tervezése és felügyelete, valamint zajcsökkentés és akusztikai optimalizáció a közterek és közlekedési környezetekben.

Historie: a térakusztika gyökerei a 19. század végén Wallace C. Sabine munkásságához fűződnek, aki a reverberáció mérésének és optimalizálásának alapjait megfogalmazta. A 20. században Leo Beranek és más kutatók továbbfejlesztették a módszereket, megalapozva a modern teremakusztikát.